Egy láthatatlan, mégis mindennapos veszélyeztetési formára, a digitális elhanyagolásra hívja fel a figyelmet cikkében Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója. Mint hangsúlyozza: a technológia önmagában nem ellenség – a probléma ott kezdődik, amikor a gyerek nincs kísérve ebben a világban.
Szlankó Viola kifejti: a legtöbb szülő nem engedné el a gyerekét egyedül egy nagyvárosban – telefon, térkép, vagy biztonságot nyújtó kíséret nélkül. Mégis, nap mint nap megtesszük ezt – csak épp a digitális térben. És közben sokszor megnyugtatjuk magunkat: „Itthon van, nem lehet baj.” Ez a hamis biztonságérzet az egyik legnagyobb kockázat, amivel a mai gyerekek szembesülnek.
Mi a digitális elhanyagolás?
A digitális elhanyagolás olyan szülői vagy gondozói magatartás, amelyben a gyermek magára marad az online világban – felügyelet, útmutatás, biztonsági keretek vagy érzelmi támogatás nélkül. A fogalom nem egyszerűen a képernyőidő kérdéséről szól, és nem is arról, hogy „sokat internetezik-e a gyerek”. Sokkal inkább arról, hogy a felnőttek jelen vannak-e a gyermek digitális életében – vagy sem.
Mit tehetünk szülőként, szakemberként?
Vegyük komolyan az online jelenlét hatását – fogadjuk el, hogy a gyerekek online tapasztalatai éppolyan valósak, mint a fizikai világban szerzettek!
Kísérjük a gyerekeket az online világban is és ismerjük meg, milyen platformokat használnak, milyen tartalmakkal találkoznak!
Mutassunk nyitottságot és érdeklődést! Ha a gyerek mutatna valamit az interneten, soha ne legyintsünk, ne bagatellizáljuk – ez az ő világa.
Beszélgessünk rendszeresen, ne csak baj esetén! Kérdezzük meg, mivel foglalkozik online: mit néz, mi tetszik neki, mi nem.
Állítsunk fel világos, közös szabályokat! Fontos, hogy megbeszéljük mikor, mennyit és mit lehet netezni.
Használjunk technikai védelmet is, például az NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, Internet Hotline) oldalán sok hasznos eszközt, szülői útmutatót és szűrőprogram-ajánlást találhatunk!
Tanítsuk meg az alapvető biztonsági elveket! Beszéljük meg a gyerekkel, hogy soha ne beszélgessen ismeretlenekkel a neten, és ha ilyesmi történik, mindig szóljon. Segítsünk neki felismerni a manipulációt, a zaklatás jeleit és a megtévesztő tartalmakat.
Mutassunk jó példát a digitális térben is, hiszen mi online szokásaink formálják az övékét is.
Adjunk valódi offline alternatívákat és szervezzünk közös programokat! Ezek nemcsak kitöltik az időt, hanem érzelmi védelmet is adnak.
Az állam és az intézmények felelőssége is megkerülhetetlen! Szükség van olyan államilag elérhető, helyi vagy iskolai szinten megszervezett programokra, amelyek szakemberek bevonásával segítenek eligazodni az online tér kihívásaiban.
