A gyermek első éveinek fejlődési üteme, annak minősége és jellege meghatározza a későbbieket, kihat egyebek mellett iskoláskorban a magatartásra, beilleszkedésre (az ún. szociális kompetenciákra) és a tanulmányi teljesítményre is. Van, hogy egy-egy fejlődésbeli sajátosság az első 3 életévben nem mutatható ki egyértelműen, esetleg nem is igényel speciális korai fejlesztést és gondozást. Ugyanakkor nem ritka, hogy amikor a gyermek először kerül kortárs közösségbe – bölcsődébe, óvodába -, már egyértelműbb jelei mutatkoznak, a szűrővizsgálatok pedig megerősítik a fejlesztés szükségességét, akár a sajátos nevelési igényt is.
Éppen ezért nagyon fontos a szülők megfelelő tájékoztatása, a kora gyermekkori fejlődéssel és az ellátórendszerrel kapcsolatos ismeretek átadása, emellett a megfelelő szülői kompetencia és felelősségérzet erősítése is, hiszen a kora gyermekkori fejlesztéshez nélkülözhetetlen a korai felismerés, az ellátásokhoz és a szolgáltatásokhoz való mihamarabbi és rendszeres hozzáférés.
Fontos megemlíteni, hogy gyermekvédelmi szempontból oktatás-nevelésbeli elhanyagolásnak nemcsak az iskolalátogatási kötelezettség elmulasztása számít, hanem a szellemi fejlődés támogatásának hiánya, és a speciális fejlesztési szükségletek elhanyagolása is. A jelzőrendszeri tagok felelőssége abban áll, hogy felismerjék és írásban jelezzék a gyermek lakóhelye/tartózkodási helye szerint illetékes gyermekvédelmi szolgálatnál (3. kerületi illetékességnél az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központnál), ha egy gyermek esetében az elhanyagolás ezen formáját észlelik. Jelzést követően a családsegítő felveszi a kapcsolatot a szülőkkel, és segítséget nyújt annak érdekében, hogy a gyermek időben megkapja a számára szükséges fejlesztéseket.
Az ún. „kora gyermekkori intervención” mindazon ellátások, szolgáltatások összességét értjük, amelyek a fogantatástól a gyermek iskolába lépéséig a gyermekekre és családjaikra irányulnak. Beletartozik minden olyan tevékenység, amely a gyermekek és családjaik speciális támogatását szolgálja a gyermek személyes fejlődése, a család saját kompetenciájának megerősítése, valamint a gyermek és a család szociális befogadása érdekében. A kora gyermekkori intervenció a szűrés szakaszától, a probléma felismerésétől és jelzésétől kezdve az állapotmegismerésen, a diagnosztizáláson keresztül magában foglalja a különböző habilitációs, rehabilitációs, a (pszicho)terápiás, valamint a gyógypedagógiai tanácsadó és fejlesztő tevékenységet, illetve a juttatások rendszerét is. Ide tartozik még a prevenció, azaz a megelőzés, beleértve a mentális egészséget, a viselkedésszabályozást veszélyeztető kapcsolati mintázatok kedvező befolyásolását is. (Forrás: Kereki Judit – Szvatkó Anna: Korai protokoll c. tanulmánya)
A korai fejlesztés magában foglalja a komplex gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai tanácsadást; a kognitív, a szociális, a kommunikációs és nyelvi készségek fejlesztését; a mozgásfejlesztést és a pszichológiai segítségnyújtást.
Nagyon fontos, hogy a jelentkező problémák felismerése időben megtörténjen, a gyermek és családja minél hamarabb bekerüljön a kora gyermekkori intervenciós ellátórendszerbe és megkapják a szükségleteikhez illeszkedő, megfelelő színvonalú ellátást. A szülőket pedig támogatni kell ebben a folyamatban, annak érdekében, hogy képessé váljanak gyermekük erősségeinek, képességeinek, speciális szükségleteinek felismerésére. Alapvetően három szakterület, az egészségügyi, a szociális és az oktatási ágazat osztozik a feladatokon, tehát a szolgáltatásokat sokféleség jellemzi és különösen fontos az ágazati szereplők együttműködése, összehangolt munkája.
Sokféle tünet hívhatja fel a figyelmet kora gyermekkorban ún. fejlődésbeli sajátosságra, ilyen lehet például az egyensúlyérzékelés zavara, a bizonytalan testséma és téri orientáció, a figyelemhiányos/hiperaktivitás-zavar (ADHD), az emocionális zavarok (szeparációs szorongás, fóbiás szorongásos zavar, szociális szorongásos zavar, szelektív mutizmus stb.).
A szülőkkel, gyermekekkel általában több szakember lép kapcsolatba, ők mindannyian segíthetik a szülőket a fejlődésbeli sajátosságok kiszűrésében, korai felismerésben. Kik ők? A teljesség igénye nélkül: házi gyermekorvos, gyermek szakterületi szakorvos (neurológus, szemész, orr-fül gégész, ortopéd szakorvos), védőnő, családsegítő, kisgyermeknevelő, óvodapedagógus, területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat munkatársa, gyógypedagógus (különböző szakos), konduktor, pszichológus (családsegítő központban, pedagógiai szakszolgálatnál, és óvodában, iskolában is). Az óvodai és iskolai szociális segítők is bevonhatók természetesen, akik jellemzően óvodai, iskolai környezetben találkoznak rendszeresen a gyermekekkel; a szociális segítők nemcsak a pedagógusok munkáját támogatják, de a szülőknek is nyújtanak tanácsadást, információnyújtást, hivatalos ügyek intézésében is segíthetnek stb. Érdemes tehát őket is megkeresni az oktatási-nevelési intézményben!
A pedagógiai szakszolgálatok szerepe a korai fejlesztés és gondozás terén nagyon fontos. A szakszolgálatok tíz tevékenységi területen állnak a szülők, gyerekek rendelkezésére, erről bővebben az alábbi honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők >>
A Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat III. Kerületi Tagintézményének elérhetőségei >>
Családsegítés – az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ elérhetősége
Központ:
1035 Budapest, Váradi u. 9-11.
Telefon: +36 1 250 1964
Békásmegyeri telephely:
1039 Budapest, Kelta u. 5.
Telefon: +36 1 250 3766
E-mail: cstan.info@kszki.obuda.hu
