Megkértünk egy tapasztalt óvónőt, hogy foglalja össze, mi mindenre érdemes figyelni óvodakezdés előtt, hogyan segíthetik a szülők gyermekük beszoktatását.
Először is, amikor a gyermeknek az óvodáról beszélünk, ügyeljünk arra, hogy ne ültessünk el benne félelemérzetet. Készítsük fel arra, hogy az oviban is lesznek szabályok, és minden napnak lesz egy menete, napirendje. Például: játék, tízórai, szabadtéri program, ebéd utáni pihenő/alvás stb. Aki bölcsőde után kezdi az ovit, könnyebb helyzetben van, hiszen számára a kortárs közösség és a napirend már ismerős, de a szülőknek is fel kell készíteniük magukat arra, hogy a beszoktatás nem ördögtől való dolog, fontos mérföldkő, és minden gyermek másként veszi az ún. akadályokat. Bízzunk az óvónőkben!
Jó, ha a gyermek az óvónők és a dajka/dajkák nevét már ovikezdés előtt megismeri, és célszerű megbeszélni, hogy ha az óvodában szüksége lesz segítségre, hozzájuk nyugodtan fordulhat.
Célszerű gyakorolni az eszközhasználatot: a pohár, tányér, kanál, szalvéta, fogkefe használatát. Bátorítsuk, dicsérjük meg, ha egy feladatot teljesít, nagyon fontos szerepe van a megerősítésnek!
Minden gyermek a saját ritmusában fejlődik, törekedjünk arra, hogy nem hasonlítjuk másokhoz! Bízzuk szakemberekre ezt a dolgot: ha a fejlődésben érzékelnek eltérést, ha az egyéni fejlesztésnek szükségét látják, úgyis jelezni fogják! Hagyjuk, hogy a gyermek a saját ütemében fejlődjön. Ettől függetlenül bizonyos tevékenységekben segíthetjük gyakorlással: a szobatisztaság elérése/megléte, az önálló öltözködés, evőeszközök használata fontos, jó, ha a saját használati tárgyak, ruhák felismerése stb. nem jelent komolyabb nehézséget.
A beszoktatás időszakában fokozatosan növeljük az időtartamot, amit a gyerek a szülő – jellemzően az anya – nélkül tölt az óvodában. Még azoknak a gyerekeknek is jót tesz, akik könnyedén veszik a beszoktatást, ha az első ovis napokon ebéd után hazamennek. Ezzel segíthetjük, hogy könnyebben feldolgozzák az új élményeket, ingereket. Beszéljük meg a gyermekkel, hogy mikor jövünk érte (ebéd előtt, délutáni alvás után stb.), és mondjuk el neki, hogy aznap ki megy érte az oviba. Nagyon figyeljünk arra, hogy az ígéretet be is tudjuk tartani, ne késsünk!
Érdemes arra is figyelni, hogy reggel ne búcsúzkodjunk hosszasan, még akkor sem, ha a gyermek érzékelhetően nehezen válik el, sír. Kérjük az óvónő segítségét és próbáljunk következetesnek lenni ebben.
Vegyük figyelembe az óvoda kérését a reggeli érkezés időpontját illetően. A gyerekeknek is az a jobb, ha az étkezés előtt, ami egy kötöttebb program a napirendben, még van idejük megnyugodni, feloldódni, beszélgetni, kérdéseiket feltenni, szabadon játszani.
Az óvodai beszoktatás hosszú folyamat, ami nem ér véget a reggeli sírások megszűnésével. Egészen addig tart, amíg a gyerekekben tudatosul, hogy a napjukat az oviban töltik, délután pedig hazamennek a szüleikkel. Egy-egy betegség, szünet, néhány napos hiányzás is visszavetheti ezt a folyamatot, de dicsérettel, türelemmel, kitartással és határozottsággal elérhetjük, hogy a gyerekek magabiztos óvodások legyenek.
