Az online platformokon számtalan információ, edukációs videó elérhető mentális betegségek és zavarok tüneteiről, ami alapján az ezeket a tartalmakat fogyasztó serdülők igen hamar arra a következtetésre juthatnak, hogy ők is autisták, mániás depresszióval, ADHD-val vagy többszörös személyiségzavarral „küzdenek” – hívja fel a figyelmet egy friss tanulmány.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2024-ben készült, nem reprezentatív kutatása arra kereste a választ, hogy a Z-generáció tagjait, vagyis a 1995-2010 között születetteket az online elérhető információk milyen mértékben tudják befolyásolni, illetve melyek azok a tényezők, amitől egy-egy online videó hitelesebbnek tűnik a fiatalok szemében.
A közösségi médiában kapott visszajelzések jelentős szerepet játszanak az önképünk kialakításában. Vajon a kutatásba bevont középiskolásokra és egyetemistákra mennyire volt jellemző a kritikus gondolkodás? Többek erre voltak kíváncsiak az NMHH által megbízott szakértők Jármi Éva, Várnai Dóra Eszter és Zelena Dorina Lilla. „Kutatásunk felderítő jellegű, az online tapasztalatok szerepéről mentális (ál)betegségtudat kialakulásában először készült vizsgálat”, írják a szerzők. Az 50 oldalas elemzés Online mentális egészségműveltség és sebezhetőség címmel érhető el az alábbi webhelyen: onlineplatformok.hu
Az elemzés prevenciós és szakmai javaslatokat is megfogalmaz pedagógusok, gyerekekkel foglalkozó szakemberek, szülők számára.
„Fontos lenne a mentális egészségműveltség erősítése pedagógusoknál és szülőknél is, bár nagyon nehezen megvalósítható a közoktatás jelenlegi körülményei között. Már az is előrelépés, ha a pedagógusok megértik annak a felelősségét, ha diagnózisokkal dobálóznak.
A Kórházsuli Alapítvány mentális betegségekkel/fejlődési zavarokkal kapcsolatban is tart edukációs-érzékenyítő foglalkozásokat, társasjáték is van hozzá.
Az egészségnevelés, egészségműveltség általában (tehát nem csak a mentális) tananyaggá
szervezése fontos oktatási téma lenne, hiszen az egészségfejlesztés alapvetően aktív hozzáállást várna a társadalomtól.
Médiatudatosság, kritikus gondolkodás hangsúlyosabban kellene, hogy megjelenjen az
iskolában. Ez részben tantárgyi keretek között is tanítható (pl. történelemnél a forráselemezés), ami különösen azért fontos, mert külső szervezetek jelenleg csak kivételes esetben jutnak be az iskolákba a Gyermekvédelmi Törvény miatt”, olvasható a tanulmányban.
Az elemzés kitér arra is, hogy a digitális nevelés ugyan jelen van az oktatásban, de arányaiban elenyésző mennyiségben. A pedagógusok digitális kompetenciáit is jó lenne fejleszteni, azonban rajtuk most is már óriási a teher. A digitális műveltség fejlesztése szülői feladat is részben pl. hogy működnek az algoritmusok.
A Z-generációnál már egyértelmű, hogy összemosódik az online és az offline világ: „a gondosan megkomponált, filterezett képről is úgy érzi, hogy ő – hiszen ő van rajta”. Ezt az idősebbek problémának címkézik, de lehet, hogy ez csak a generációk közti természetes különbség.
Az online és offline világ összemosódása a „digitális bennszülötteknél” természetes, de ezek egyensúlyára ill. a határok meghúzására az online térben is szükség van (pl. mit kivel osztok meg) és ez alól a szülők sem kivételek (lsd. sharenting).
A szakértők hangsúlyozzák: a prevenciós programok fejlesztése önmagában nem megoldás, szükséges ehhez a megfelelő keretrendszer kialakítása pl. a prevenciós foglalkozások beillesztése a tantervbe, belső erőforrások felhasználása, hogy legyen idő, energia a programok megvalósítására.
