Az utóbbi néhány évben Európában is történtek iskolai lövöldözések, noha korábban szinte csak a tengerentúlról érkeztek hírek hasonló sokkoló esetekről.
2025. június 10-én egy 21 éves fiatal támadt fegyverekkel diákokra és tanárokra egy grazi középiskolában. A meggyilkolt diákok 14 és 17 év közöttiek voltak, és meghalt egy 59 éves tanár is. Az elhunytak közül kilencen osztrák állampolgárok, az egyik diák pedig lengyel volt. Az elkövető egykori diákja a BORG Dreierschützengasse középiskolának, ahol elkövette a gyilkosságokat, majd a lövöldözés után önmagával is végzett.
2023. májusában Belgrádban történt hasonló eset: egy 13 éves fiatal iskolai lövöldözése 8 diák és egy felnőtt halálát, valamint 7 személy megsebesítését okozta.
Mint arra a resztorativmindennapok.com közösségi oldala is felhívja a figyelmet: az emberek keresik a magyarázatokat a felfoghatatlanra, az okokat, a felelősöket. Ezeknek az eseteknek azonban jóval bonyolultabb a háttere – írják a szakemberek -, minthogy iskolai vagy családi problémákra, esetleg pusztán társadalmi kérdésekre vagy épp a lőfegyverhasználat kérdésére szűkítenénk.
Kulcsár Gabriella a kriminológia területén dolgozó kutató, jogász-pszichológus szakértő a doktoriját az iskolai ámokfutásokból írta. Disszertációja nyilvánosan elérhető. Mindenki számára érthetően és olvasmányosan foglalja össze azokat a rizikófaktorokat, körülményeket, amelyek az iskolai ámokfutások mögött húzódhatnak meg, és amelyek ismerete elősegítheti a megelőzés lehetőségeinek feltárását.
„Ámokfutók esetében szinte minden esetben találunk olyan frusztráló tényezőket (mint például a bullying, tanulmányi, magánéleti problémák), amelyek a külső szemlélő számára nem mindig tűnnek súlyosnak, azonban az eleve sérülékeny állapotban lévő személy számára az összeomlás irányába hatnak.”
A disszertáció külön fejezetben foglalkozik a prevenció lehetőségeivel, ezen belül pedig a hosszú és a rövid távú megelőzéssel oktatási intézményekben, emellett ajánlásokat fogalmaz meg az alsó- és középfokú intézmények, valamint a felsőoktatási intézmények számára.
„Bár a mai napig ritka jelenségről van szó, következményeinek súlya indokolttá teszi a kimagasló szakmai figyelmet. Egyértelműen látható, hogy nem csupán az áldozatok, illetve családjuk, hanem a kisebb és nagyobb közösség, a város, sőt – talán nem túlzás ezt állítani – az adott ország is traumát szenved egy ámokfutás hatására. Bár egy ilyen rettenetes esemény erősíti az öszszefogást, ugyanakkor jelentősen rontja az emberek általános biztonságérzetét, főként az áldozatok jellemzően nagy száma és véletlenszerű kiválasztása miatt. Az egyéni tragédiákon túl a közösség traumája is minden egyes eset kapcsán felmerül, és nehezen múló örökségként terheli a kollektív emlékezetet. Egy-egy ámokfutást követően mindig két, egymással szorosan összefüggő kérdés hangzik el: mi a magyarázata a cselekménynek, illetve mit tehetünk, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek”, fogalmaz a szerző. Kulcsár Gabriella Iskolai ámokfutások c. disszertációja ITT érhető el >>
